Oldalak

2017. február 28., kedd

Világ csodája

Vagyis amikor én megszerettem a steppelést. :o)
Nem titkoltam eddig se, a takaró varrásból a foltozás a kedvenc részem, a hátlapozást, steppelést, ha lehet inkább Zsuzsira lőcsölöm. Ezúttal azonban változni látszik a helyzet.
Kipróbáltam külföldi foltosoktól ellesett trükköket, például, hogy a hátlapot leragasztgatjuk a parkettára maszkoló szalaggal, szépen kisimítva:


 Aztán a flízt és az előlapot is gondosan kisimítgatjuk rajta, és kiskanál segítségével teli tűzködjük biztostűkkel:


A kiskanál abban segít, hogy a feszülő rétegeken sikeresen áttolt biztostűt könnyebben bezárjuk, kéz sérülések elkerülésével.


Először csak az egyik színt gondoltam átlós irányban letűzni, de aztán kedvet is kaptam tovább varrni, és ránézésre is szükségesnek tűnt (optikailag, nem rögzítés okán) a másik színű kockákon is átfutni. És most szó szerint értem! Átfutottam rajta a varrógéppel oda, s vissza, semmi igazgatás, húzkodás, idegeskedés. A fenti rögzítési metódus oly mértékben biztosan stabilizálja a három réteget, hogy az egész steppelésben csak arra kell figyelni, hogy betuszkold a széleket a gép alá.
A végeredmény hátulról, tán három-négy milliméternyi becsípés keletkezett, amiket úgy vettem csak észre, ha az orrom is beledugtam a hátlapba:


Az előlap már a szegőpánt rávarrása után:


Egy régebbi felnőtt takaró anyagainak maradékait használtam el, már akkor néztem, hogy ez jó lehet még épp egy kisméretű takarónak. Az akkor négyéves unokahúg cuki kis zombiknak aposztrofálta a kalózkoponyákat, akik ráadásul folyton puszit adtak neki. Mégis, most, hogy megmutattam az előlapot egy ismerős anyukának, akkorára kerekedtek a szemei, mint egy csészealj.


Pedig ebbe még virágos kockákat is csempésztem. :o) Majd meglátjuk, mi lesz a többi ismerős véleménye... Szerintem más is vállalhatónak fogja tartani, hisz a rózsaszín és világoskék babacuccért sincs mindenki oda.
A hátlap fehér-fekete mintás vászon, a szegőpánt bordó-fehér kockás vászon, a régi takarónak ez volt a hátlapja:


Konkrét varrnivaló épp nem vár sorára, tehát valami húsvéti nyulaskodással...


Folt. köv.

2017. február 25., szombat

A könyökfoltos zoknik esete

A könyökfoltos zokni esete
8 pár ilyen jó kis túrazoknim volt. Amikor az első sarkát szitává tapostam, kidobtam. Micsoda meggondolatlanság volt... Amikor hirtelen még két pár ugyanúgy járt, miközben a felső része, de még a zoknik orra is tökéletes állapotban volt, megoldást kerestem. Az egyik párat feláldoztam transzplantációs alapnak, szétvágtam, és vetex-szel bevasaltam a hátoldalát. A másik pár ebből kapott cuki foltokat, és az esetleges további lyukasodásokhoz is maradt még foltnak való...

túrázáshoz rizikós, de itthonra tökéletes
Folt. köv.

2017. február 19., vasárnap

Csak a legjobbat!

Múltkor már említettem, hogy anyukánknak balesetileg megrongálódott egy kisterítője. Ezt pótoltam most, nem nagy méret, sötétbarna szekrényen lesz, és amúgyis szereti a bézses-barnás színvilágot, így esett a választás ezekre az anyagokra. A kiindulási pontom a Zsuzsitól kapott virágok voltak, gondoltam, némi rózsaszín még épp passzol ide. Viszont nem akartam a kis méret ellenére túl egyszerű előlapot varrni, tehát a három virág-rátétes blokk köré terveztem hat egysoros kunyhó blokkot. Kiszabva így nézett ki:






A menetközben készített képeket sajnos sikerült törölnöm, de úgy is ide lyukadnánk ki:





Magamhoz képest gazdagon tűztem, bár még ilyen kicsiben sem tökéletes a steppelésem. A végén kávészínű vászonnal szegtem be, ez épp adott annyi sötét keretet, ami összefogja az összképet, és a méret már így is nagyobb volt, mint a pótlandó terítőé, ezért vetettem el az eredeti, széles sötét keret ötletét.
A hátlap barna csíkos ing, messziről nézve kevésbé, közelről sokkal kedvelhetőbb mintázattal:





És ha már mintázat!
Na, ez vajon mi?





Fáért mentem a faházba, mikor feltűnt, nem hagyhattam fényképezetlenül:





Buborékosra fagyott víz egy vödör homok tetején. Elképesztően jól néz ki.



Most, hogy a családi megrendelések készen vannak, előszedem a kistakaró előlapot, és folytatom a steppelés gyakorlását, hátha egyszer már szép is lesz...


Folt. köv.

2017. február 18., szombat

Szarvasos pulcsi

Igen, van némi köze a szarvasbogarashoz, ugyanaz a megrendelő, és ugyanaz lesz a tulajdonos is, mint ott. Most azonban egy kész pulcsit kaptam, "csak" díszíteni kellett a szintén előre kiválasztott szarvasfej motívummal. Hogy gyorsan és viszonylag egyszerűen tudjam megoldani, úgy döntöttem, hogy nyitott széllel felvarrt bőr rátét lesz belőle. Pauszra kirajzoltam a mintát, majd egy turkálós bőrszoknya méretben megfelelő részével együtt felgombostűztem  a pulcsi (alulról vetex-szel megerősített) elejére, persze figyelve, hogy a gombostűk a leeső részekbe kerüljenek, mert a bőrön minden végleg megmarad. Ez után a minta körvonalát végigvarrtam egyenes öltéssel (a szarvas is nagyon cakkos állat!), majd kitépkedtem a papírt, amit a varrás kellően perforált is ehhez a művelethez, szerencsémre. Az utolsó művelet a körbevágás volt, kb. 1 mm-re a varráson kívül levágtam a felesleges részeket, és ki is rajzolódott a minta, valamint a felirat.
Íme, a végeredmény:


Folt. köv.

2017. február 14., kedd

Újdonságok

Konyhafronton újítottam egy kelt tésztát, pestos-sonkás-sajtos töltettel, csiga formában. Mondhatom, elsőrangú lett, némi változatosság a szokásos pogácsák mellé:


Kézzel ritkán varrunk, de most egy öltöny nadrágot kellett felhajtanom, az anyag kizárta a gépi varrás lehetőségét. Mondtam Zsuzsinak, hogy én nem tudok hólozni, ő meg mondta, hogy dehogynem, aztán küldött egy fotót varróskönyvből, hogy hogyan kell ölteni a Margit-öltést. :o)
Tényleg tudok! 


Múlt héten (vagy két hete?) elkészültem egy kistakaró előlapjával is, de csak tegnap sikerült beszereznem hozzá a megfelelő vastagságú flízt, bandában várakoznak a sorukra:


Viszont előbb anyukám kisterítője kell, hogy elkészüljön, tehát...


Folt. köv.

2017. február 12., vasárnap

Egy újabb szolíd telefontok

Családon belüli rendelést kaptam újra egy telefontokra, kitől mástól, mint bátyánktól. Így hát kiválasztottam egy szolíd színű farmert, és géppel hímeztem rá monogramot:






Pinterest-es kép alapján hímeztem a másik oldalra kézzel egy rotit, mert családunk kutyája is ilyen fajta, persze mindenki imádja. Na, ha Zsuzsi nem küld nekem képet már régen a foltvarrott mintáról, magamtól ugyan nem tudtam volna megrajzolni, de így sikerült:





Egy kis extra még hozzá a felnyitáskor felbukkanó vérmedve, részben miatta került az egy záró tépőzár helyett kettő kisebb kétoldalra, hogy ne takarják ki, és még azért is, mert ez egy nagy készülékre való tok, jobb már duplán rögzíteni a szélesebb fedőlapot:


Anyukámnak pedig "balesetileg" megrondálódott egy kis terítője, azt is pótolnom kell, tehát...


Folt. köv.