Oldalak

2017. november 14., kedd

Három... vagy négy?

Vidéken újabb zsinóros zsák készült, felnőtt nadrágból átalakítva nagyobb fiúnak. Egy oldalzsebet is sikerült rámenteni:


 A bélés sötétkék kockás flanel, nem is fényképeztem, semmi különös.


A harmadik ebből a sorozatból minimanó méret. Először a terepmintásból akartam, de abból nem jött ki, aztán pánikoltam, hogy nincs kisfiúnak való anyagom. De szerencsére Ármin ágyneműjéből maradt annyi, amiből kifutotta Áron zsákja. :o)


Bélésfotó itt sincs, egyszínű sötétkék vászon, mert bármely minta átütött volna a világos külső zsákon.


És a harmadik kész ajándék, ami a negyedik is, egy kifordítható bevásárlótáska. Főleg a bonbonos felét céloztam, de akkor már miért ne béleltem volna egy konzerv-címkés anyaggal, úgy, hogy akár ki is lehessen fordítani? Így lett végül kettő az egyben.


Vár még rám egy zsinóros zsák, vagy izé... lehet, hogy több is.


Folt. köv.

2017. november 13., hétfő

A pesti manógyár is dolgozik...

Maradékok feldolgozása, egyben karácsonyi ajándékgyártás, mivel alap ruhadarabokból sose lehet túl sok...
Tökéletlen trikóimból tökéletesek Laurának, színes szegélyekkel:

Maradék pólóanyagból meleg alsó öltözék:

Mintás leggings:

Már egész magabiztosan varrom ezeket a rugalmas darabokat, mostantól kérhettek tőlem ilyeneket is.

Folt. köv.

2017. november 10., péntek

Karácsonyi manógyár ismét üzemben

Idén ismét műsoron van a tornazsák varrás karácsonyra, bár ezúttal a manapság divatos, zsinóros fazon készül majd sorozatban.
Az első példányt egy farmerszoknyából szabtam, némi sima farmer társítással. Mivel a szoknya derékrésze megmaradt, abból készült két neszesszer is:


 Mindkét oldaluk látványos, a felső neszi "unalmas" felére felapplikáltam egy svéd-zsebből mentett virágos foltot is:


 A zsák összehúzva, a neszik kinyitva:


 A bélés patchwork-mintás vászon, nagylányos színekkel (a neszesszereké is ugyanez):


Most jöhetnek a fiús változatok a tesóknak.


Folt. köv.

2017. november 2., csütörtök

Nem kannibál

Kék  is, névreszóló is, ahogy mondtam a múltkor. Fogókesztyű készült, már karácsonyra, sütős-főzős-kezét megégetős Katának varrtam.
Kézhát oldalon farmer alapon színes rátétek, tenyéroldal felől kockás, farmerféle vászon, közöttük sok-sok réteg bélés.


Na de mire gondolhat egy minion? Csakis muffinra, mert ha minyonra gondolna, kannibál lenne... :o)


A fogókesztyű visszatérő karácsonyi ajándék nálunk, még legalább egy pár készül idén is.


Folt. köv.

2017. október 21., szombat

Nevesítve

Névre szólóbb már nem is lehetne. Sógornőm rendelte a férjének, egyszerű paraméterekkel: legyen kék és a felirat a teljes név legyen, ebben a formában.


A kék alap egyből meg volt, a betűkön előbb gondolkodtam némi kockás ingekben, de aztán kezembe került ez a pénzmintás anyag. Jó-jó, dolláros, nem forintos, de szerintem Miki dollárban is kedveli a pénzt. :o)


A következő varrás is kék lesz, sőt névreszóló is, és már karácsonyra készül...


Folt. köv.

2017. október 19., csütörtök

Szerintetek örül?

Drága keresztmamink a nyolcvanadik szülinapján az új takarójával... :o)


Folt. köv.

2017. október 13., péntek

Útra készen

Magam is csak reményleni mertem, hogy két hét alatt, meló és minden más mellett elkészülök egy takaróval...
De mi más választásom volt, ha egyszer drága keresztanyánk szülinapjára anyukámmal ezt találtuk ki, mint legjobb ajándékot egy nyolcvan éves hölgynek?!
Múlt hét hétfőn vásároltam hozzá és ma itt van, csomagolásra készen, bár délután még anyukámnak le kell porszivóznia róla a szöszöket (én hülye legutóbb függőleges porszivót választottam, nem gondolva a leendő rojtos takarókra!):


 Szerdán és csütörtökön három órát töltöttem el a földön ülve-csúszva-mászva, hogy az összes színoldalon nyitva hagyott varrásráhagyásokat kb. 1,5 centinként bevadgossam:


Mondjuk okosabb lett volna, ha a zoknimat előtte veszem le (szerencsére a susogós mackónaci nem szedte a szálakat, és a parkettáról is könnyű volt felporszivózni):


 A felmetélés után jöhet egy gyors mosás, legfőképp a jó kis centrifugázás okán, hogy a nagyja elszabaluló szálacska távozhasson a takaróból. Mosózsák használata erősen javasolt, ilyen méretnél jó szolgálatot tesz egy párnahuzat postásgumival lezárva:


 Mosás után szárítás, itt már szépen elkezdi hullatni a szálait, és kezd látszani a rojtozódás:


 Száradás után erősen kirázva szinte már kész is:


 Valahogy így fest (ugye, hogy ti is ezeket a színeket szeretnétek a nyolcvanadik szülinapi takarótokon látni?):


Mikor megbeszéltük mamival, hogy milyen színek legyenek, ő egyből rávágta, hogy ne "öregasszonyos" legyen, hanem csupa vidám színek, mikor megkérdeztem, hogy sötét, decens anyagokat válogassak-e össze. A hátlap azért végül ez a kedves, virágmintás világos szürke lett, legfőképp, hogy a rojtozásban kibukkanva ne kiabáljon ki a színek közül. Aztán, ha Kerimami mégis "öregasszonyosra" vágyna, legfeljebb a hátlapot fordítja kifele, még akkor is szép tűzött takarója lesz. :o)


Most viszont sürgős levágásra vár egy farmer és még sürgősebb megvarrásra egy díszpárnahuzat, szóval...


Folt. köv.

2017. október 10., kedd

Egyben...

... de még közel sem készen.
Ma már állványozni is kellett, hogy a sorok összevarrásakor a kész (egyre növekvő) rész ne húzza el a varrógép alól a széleket:


 De végül jól állok, mert az egész máris egyben van. Csodásan tűzött hátlap:


 Nagyjából kész előlap:


Hogy mi van még hátra? Körben kétszer végigszaladok a varrógéppel a szélén, aztán előkapom a nagy ollómat és ujjnyi csíkokban beszabdalom az összes varrásráhagyást. Utána már csak egy mosás párnahuzatban, erős centrifugálás, kirázás és száradás után porszivózás következik.

Folt. köv.

2017. október 9., hétfő

Két kép

Többre nincs idő! :o)
Vasárnap délután kipótoltam a hat szabad helyet, és elkezdtem összevarrni a blokkokat sorokká:


 Ami hétfő délelőtt tízre meg is volt. Most jöhet a sorokból takaró összeállítása. Aztán némi rojtozás és porszivózás, és máris kész lesz. Csak sajnos közben dolgozni is be kell járnom.



Még egy-két sor talán a mai napba is belefér...


Folt. köv.

2017. október 8., vasárnap

Hatékony szombat

Szombat reggel kiszabott foltokkal, flízzel és kitakarított-megolajozott varrógéppel innen indultam, mihelyst kicsit kivilágosodott a szoba:


Aztán a varrás közben készült ebédre sütőtökös tészta (a nyáron kipróbált cukkinis mintájára, csak sütőtökkel és feta sajttal), megsült egy tepsi Kossuth kifli mára, mostam és teregettem két adagot, ami újabb munkát generált, mert a szárítóról a nagy szélben a szomszéd kerítésre csapódott és kiszakadt a párnahuzatom. Mivel amúgy nincs még megkopva az anyaga, kijavítottam hamar:


Felvasalós vászon közbéléssel bevasaltam a visszáján és kétféle cérnával elcikkcakkoltam a színoldalon. Legfeljebb innentől ez lesz mindig az alja. :o)


 Gasztroangyalt néztem, kutyát sétáltattunk, és az esti Poirot közepére el is jutottam odáig, hogy minden kiszabott folt készre steppelt blokkokká változott:


 Hat darab hátlap és flíz maradt csak utánuk, hogy ha kirakom a többi foltot, még utána variálhassak, hogy tervezett káosz alakuljon ki. Tehát ha minden folt megtalálja a helyét, még beugorhat hat, akár teljesen új szereplő is.



Délután innen...


Folt. köv.

2017. október 7., szombat

Megint belevágtam...

... magam egy nagyon rövid határidejű nagyobb feladatba.
Két hetem van rá, hogy befejezzek egy takarót. Ami nem tűnik kivitelezhetetlennek, de ha beleszámoljuk, hogy teljes munkaidőben dolgozok egy gyárban, háztartást vezetek, napi egy órát a kutyával vagyok...
Sebaj, a remény hal meg utoljára. Legfeljebb megint nem alszok... :o) (ez persze nem igaz, aludni muszáj)
Szóval hétfőn megvettem ezeket a gyönyörűségeket, és amint hazaértem, mentek is egy jó forró fürdőbe:


Amíg a vásznak áztak, a flízt hamar fel is kockáztam méretre (közben elmentem hazahozni a kertből kilopózott kutyát):


 Kedden délután felszabtam az összes hátlap kockát, vagyis csak majdnem az összeset, mert menet közben derült ki, hogy rosszul számoltam, és kell bizony még másfél méter az anyagból:


Amit szerdán megvettem. Most szombat reggel van, minden darab kiszabva vár, a varrógépet kipucoltam és megolajoztam egy maratoni tűzéshez, tehát...


Folt. köv.

2017. október 2., hétfő

Mi is megkutyásodtunk!

Na nem azért, mert ha Krisztiéknek van, nekünk is kell, csak így alakult. Nem terveztük előre, talán a Férjnek szülinapjára vett plüss tacskó indította el a lavinát, meglehet.

Aztán jött az a - tán ismerős által kedvelt, vagy hirdetésként a Facebook hírfolyamban megjelent - kvázi kutyaajánló, ami olyan cuki volt, hogy átküldtem a linkjét Z-nek, félig viccből, félig komolyan.

bemutatkozó kép
Bemutatkozó "hirdetés" :
"- Pszt... Még ébren vagy?
- Igen. Mi a gond, Pici?
- Semmi... Vagy mégis. Egyszer nekem is lesz gazdám?
- Biztosan. Egyszer érted is eljön az igazi.
- De nehezebben, mint a többiekért... Örökbefogadó napra sem visztek.
- Mert nem szereted, ha megemelnek. Odakaphatsz. Azt meg nem szeretnénk.
- Értem. De a gazdimnak majd megengedem ezt is egy idő után. Csak így elsőre olyan... Olyan intim.
- Megértem. Nem minden kutyának megy elsőre, nincs ezzel baj. Nem vagyunk egyformák. Ezt leszámítva egy barátságos, de csendes és nyugodt, minden kutyával kompatibilis, pórázképes és lakáshoz szokott szépség vagy. Egy hosszú szőrű tacskó keverék kan.
- És ez számít?
- A gazdidnak majd fog. Hidd el.
- Akkor keressük meg még ma éjjel!"

Innen aztán felgyorsultak az események, Z írt az egyesületnek, egy szép szombat délelőtt kilátogattunk Surányba, ismerkedni, és Pici annyira örült nekünk, mint még senkinek. Még sétálni is elvittük:

Eldöntetett tehát, ő a mi kutyánk, mi az ő gazdái, hazafelé máris megvettük az alap felszerelést, tálat, kaját, pórázt. Mivel aznap délután éppen egyesületi ülést tartottak a lányok, estére egy kedves páros el is szállította hozzánk az új családtagot, egyben letudva a környezettanulmányt is.

Azóta mindig cukiságriadó van, imádjuk, ahogy alszik, ahogy játszik, ahogy ül... ahogy van. :)
kaját kunyerál saját reggelije után

lemondott az ágyunkról a fotelért cserébe

látjátok a kis ördögszarvait? :)
Azért tán varrni is lesz még idő...

Folt. köv.

2017. szeptember 28., csütörtök

Soha nem ér véget

Vannak dolgok, amiket mindegy hányszor csinálunk meg, újra és újra meg kell tennünk. Mint a takarítás és társai.
No meg, hogy telefontokot varrjunk bátyánk új telefonjára. :o)
Kíváncsi leszek, mikor érünk el odáig, hogy a készletében levő számtalan tok valamelyike jó lesz a legújabb telefonra is, és nem kell már újat varrnom! Persze szeretek neki varrni, ő aztán értékeli és használja is a kezem munkáját. A piszok telefonos cégek meg gondolom direkt nem szabványosítanak...
Mindenesetre steppeltem némi rejtjelet két flízen át is:


 Elsőre a medvés-terepmintás anyagot szedtem elő bélésnek, de az már megszokott volt, így hát előbányásztam ezt a turkált műselyem anyagot Garfield-dal, hogy Zolinak poénos legyen a bélés, Atinak meg azért, mert szereti a macskákat:


 Ugyanis páromnak meg elveszett-majd megkerült a telefontokja, de ráfért már egy csere, amúgyis szakadt volt. Ezért aztán két hasonló tok készült, kívűl szolídan férfias változatban:


A flízt hosszanti vonalakkal steppeltem a farmerhoz, de a betűkön keringtem néhány kört a varrógéppel, ezért néz ki az első képen rejtjelnek a tűzésük.

Máris előrajzolva vár egy rahedli a használt betűkből, azok azonban egy másik használati tárgyra kerülnek hamarosan.


Folt. köv.

2017. szeptember 19., kedd

A macska fülit!

Azt kellett megjavítani, hogy Orsi agyon szeretett, kézműves, macskás szatyrát lánya, Luca még évekig hordhassa.
Ilyen volt:
foszlott, néhol kiszakadt fülek

pakolástól kiszakadt zsebsarok

a táska nagy része viszont teljesen jó állapotban

Ilyen lett:
új, bélelt fülek

megerősített fül-illeszkedések

kijavított, megerősített zsebsarkok
Ismertek, ha rajtam múlik, valami tarka anyaggal egészítettem volna ki, de szerencsére volt színben elég jól passzoló, visszafogott, egyszínű vásznam is azért. :)
A tarkákkal majd a magam kedvére...

Folt. köv.