Oldalak

2016. július 30., szombat

Tengerész, ó szívem tengerész...

A paplanhuzatmentő szolgálat következő jelentése...
Egy csodásan puhára "kopott", kék-fehér csíkos paplanhuzat is került hozzám anyukám múltkori szekrénytakarításából. Átvizsgáltam, nincs elvékonyodva, nem bolyhos, semmi komoly baja nincs, ezért máris varrtam ma belőle három nyári ruhát Eszti keresztlányomnak (kettőt) és a húgának:


A tengerész stílus egyébként is minden nyáron divat, ez meg kellemesen szellős pamutanyag ráadásul, és Eszti imádta a tavalyi ugyanilyen ruháját is. Sőt, mi több, épp ma reggel említette meg, hogy szívesen fogadna még olyanokat... itthon meg már ki volt vasalva az anyag a szabáshoz. :o) Egy hullámhosszon vagyunk, úgy hiszem.
A felső csíkból még Laurának lesz valami, vagy valamik, majd kiókumlálom, hogy mire is elég... Valószínűleg Zsuzsi szakértői segítségét kérve...


Folt. köv.

2016. július 29., péntek

Titkos csókok

 Ha az emlékezetem nem csal, ez az utolsó lemaradásom saját kezű varromány-ajándék vonalon (egyelőre!). Dzseni keresztlányom ballagására melóból futottam, még virágot venni se volt időm, a tervezett táska varrása is elmaradt. De csak mostanáig.
Mivel az anyukája táskáját imádta az összes lány, sőt, mint hallottam Dzseni párszor kölcsön is kérte, kézenfekvő volt, hogy ahhoz hasonlót varrok.
Az alapok itt szürkés-kék farmer és fekete alapon tűzvörös "csók" mintájú vászon voltak, valamint két rövid cipzár, mert egyrészt az praktikus, másrészt nem volt megfelelő méretűm...
Először tán nézzünk bele, hogy cipzár bevarrás előtt megszemlélhessük gyomrának űrtartalmát:





Ez a farmer se volt teljesen snassz, az elején is hímzettek a zsebek:




A hátulján is:





A két cipzár bevarrása után a két végen még itt is varrtam némi szűkítést, hogy a tágas belső csinos-formás külsőt kapjon:


De táska nem tökéletes neszeszer, vagy legalább pénztárca nélkül, így ma reggel abba is belefogtam. Először Frankestein-eltem flízt:




A kis tárcánál itt is kívűlre is került a bélés anyagából. Sikerült a betűt is úgy szabnom, hogy legyen rajt egy mini száj lenyomat:



Egy fotón a két darab (ez vakuval készült, így szép éles, de a valós színek a vakus és anélküli képek közt félúton vannak) :




Aztán tárca a táska gyomrában, így is fogom hamarosan elszállítani:



 Viszont, ha lemaradásom már nincs is, terveim még vannak a szabadság maradék napjaira...


Folt. köv.



2016. július 27., szerda

Mentsük, ami menthető

Anyukánk szanálta a lakástextiles szekrényét, hozzám került belőle egy sötétkék kockás, flanel paplanhuzat. Bár színoldalán valóban szöszölődött némileg, a visszája hibátlan volt. Adta magát, hogy rövidnadrágok készüljenek belőle, ma reggel neki is térdeltem, és kiszabtam a padlón szinte mindent, ami két darabhoz kellett:


Zsuzsi adta a szabásmintát, azt mondta, ne legyek lusta, rövidnadrágra igenis kell zseb, így svédzsebes fazonok készültek. A jobb oldaliban még nincs gumi, hogy látsszon is valami a zsebekből. Varrtam belőlük négyet is (már a zsebekből) :


Máris kiturkáltam a holnapi tervhez szükséges fekete farmert és cipzárokat, no meg egy mintás vásznat is...


Folt. köv.

Egy nap alatt

Iker keresztlányaim szülinapjára is adós voltam némi ajándékkal, ezért kitaláltam (már régebben), hogy két egyszínű trikómat szétvágva tunningolok nekik nyári felsőket. Az első terv az volt, hogy a pántos felső részhez valami színesebb alsó-felet toldok, ez viszonylag könnyen kivitelezhető volt. A toldást egy turkált szoknya egyik feléből sikerült is kiszabni, az eredeti levágott részek mintájára, és a háztartási varrógép cikk-cakk öltésével szépen össze is tudtam varrni. A levágott alsórészekhez több terv született, végül egy húzott mellrészes lett a befutó, amihez viszont egy turkált nadrág szárai adtak társaságot:


A nadrágból a szabás után csak a derékrész maradt, amit először majdnem félretettem, hogy két nagy neszeszerhez még elég lesz bélésnek, de aztán jobban szemügyre véve inkább Lauránknak lett belőle bőven húzott szoknyácska külön szabott derékrésszel, és alul pánttal szegve:


Elég sok szabás-varrást igényelt ez az öt darab, de csak elkészültek még így is egy nap alatt. Nemhiába, a szabadság szárnyakat ad. :o)


Folt. köv.

2016. július 25., hétfő

Lendület

Itt kérem minden a lendületről szól. Először is még pénteken meló előtt hamar nekiláttam a családi rendelésnek, miszerint bátyánk kért az új telefonjára új tokot, mert egyik régebbibe se ment bele neki. Méreteket adott, és annyit írt, hogy szolid legyen... Miután újra felhívtam a figyelmét, hogy az eddigi 5-6 tokját vigye magával legközelebb, és csak olyan telefont vegyen, ami valamelyikbe belefér, persze varrtam azért neki megint. Igen szívesen, ha már ilyen lelkes használója az alkotásaimnak. :o)
Hogy tök simát varrjak, az azért meg se fordult a fejemben, de hogy ne legyen rikító szín, vagy előugró minta, előtúrtam a bolondbékás anyag maradékait, mert emlékeztem rá, hogy ilyen célra még épp van rajta néhány "fél" béka.
Hamar kiszabtam mindent:


Aztán elküldtem neki ezt a képet a kész tokról, hogy "remélem elég szolid":


Mikor írta, hogy igen, tök jó, akkor azért elküldtem ezt a képet is a hátuljáról, és a válasz az volt, hogy azért a Ding-dingből sejtett valami turpisságot:


De a méret jó lett, a mintát szereti, szóval mindenki elégedett, én főleg, hogy kb. egy óra alatt kész is voltam.
A következő lendületes versenyzők a paradicsomaim testvérei, amik anyukánknál szabadföldön ennyire túltengik magukat:


A szinte arasznyi szárakon a levelek alig is látszanak ki a valósággal fürtökben termő bogyók közül:


A következő egy lendülettel elkövetett varrás pedig ismét családi kérés volt. Anyukánk már nem hord annyira magas sarkú cipőket, mint eddig, ezért megkért, hogy három nyáriruhájából vágjak le öt-hat centiket, hogy tudja őket hordani. Gurulóvágóval percek alatt leszabtam a feleslegeket:


Aztán az esti, ablakon beleskelődő napfényt kihasználva pikk-pakk fel is szegtem a két feketét, majd villanynál a kéket is. A kéket még én varrtam évekkel ezelőtt, meghosszabított tunika fazon, anyukánk csinos alakján persze sokkal kevésbé zsákszerű. A sárga virágos feketét Zsuzsi remekelte, az sokkal jobban szabott, és részekből álló. A középső "csak bolti"...


Így kell kérem elkerülni a kínos halogatásokat, és ragyogó tempóban haladni a következő feladatok felé (azért messze nem minden készül el nálam se ilyen iramban...).
Most pedig belevághatok mindenféle elmaradt ajándékok pótlásába a keresztlányaimnak, ha már egyszer egy egész hét szabadság áll a rendelkezésemre!


Folt. köv.

2016. július 22., péntek

Fehér-zöld-narancs és emberevő macska

A múlt heti vihar nálunk erős jéggel jött, szerencsére a szilvaméretű jegek már zuhogó eső közben potyogtak, így megúsztuk a rolón három kis lyukkal. De az udvar kellemetlen tél végi látványt nyújtott utána:


 A kisebb méret viszont már az eső előtt elkezdett esni, marékszám lehetett szedni még később is:


 A rózsám fölé kerti széket tettünk, az megúszta, de a szederből és a málnából ez maradt csak:


 Még szerencse, hogy a paradicsomok ládában laknak, azokat már a vihar előtt bemenekítettük a faházba, így mostanra ilyen szépen beindultak:


 A bolti szilvából készült pitét csak azért mutatom, mert olyan lett, mintha egyenként csomagoltam volna a tésztába a gyümölcsöt (párom javaslata volt, hogy állítsam is ezt, ha valaki kérdezi...):


 De hogy valami varrós is legyen a bejegyzésben, mutatok két ismétlés Zsuzsit, egy kedves írországi érdeklődő kérésére készültek másolatok a "sütőtök és sárgarépa" változatokról, csak sötétzöld kerettel. Már úgyis olyan rég varrtam ilyet, komolyan hiányoztak. :o)


 A termékfotózásban a szomszéd macska segített, itt ugyan csak a lábát látjátok, de közben a fényképezőt tartó kezemen rágcsálta a kisujjamat. Ez valami új szokása... Nem tudom, kezdjek-e félni, vagy csak nevessek rajta továbbra is...


Jövő héten tán több olvasnivalót produkálok, tekintve, hogy szabadságon leszek, de még ezen a héten egy családi megrendeléssel...


Folt. köv.

2016. július 18., hétfő

Alsószoknya

Egy csodás, horgolt szoknyához készítettem alsószoknyát Csillának. Az anyaga kicsit csillámos, színben szépen harmonizál a fonallal, önmagában is megállná a helyét szoknyaként. Mivel a varrógépem szegőöltésével nem lett elég szép a ferdén szabott darabok széle, így végül félbehajtott szaténszalagba varrtam őket. A szoknya tetejét bevasaltam vetex-szel, annak nem kell nyúlnia, aztán ferdepánttal keskenyen eldolgoztam. Az alját csak egyszerűen, duplán felhajtva szegtem be, az íves alja vonal, és a ferde szabás miatt gyönyörűen hajlott a felhajtás is. Ma próbáljuk, hogy esetleg a hosszán kell-e változtatni, és kitaláljuk, hogy hogy legyen összedolgozva a varrott és a horgolt réteg. Snassznak tartanám a géppel csak összevarrni őket, valami szebb, kézművesebb dolog kell. Talán a varrott szoknya szegélyét körbevarrni pelenkaöltéssel, és abból indulva összekapcsolni a horgolt szoknya felső sorával...
az alsószoknya belül, leendő helyén

az alsószoknya kívül, mutatom a szélességét-hosszát



Folt. köv.

2016. július 10., vasárnap

Leltár egy rózsás farmerhez

Utólag kedvem támadt leltározni, hogy az első vágástól az utolsó fecnikig mi minden jött ki egy normál méretű női farmernadrágból, és egy kb. 80x140 cm-es vászonból.





Nagy táska, kis táska, öt neszeszer, mindegyikhez bélés és pántok... Azt hiszem látható, hogy ez egy saját kedvre történő varrási folyamat volt. :o) Ráadásul fogyasztottam tetemes saját készleteimet is. (nem mintha két darabtól jelentősen apadnának!) Lesznek még ilyen örömvarrások, farmer is van elég, meg az első táskát máris kölcsönzik a lányok az anyukájuktól, a szülinapjuk meg közeledik...


Folt. köv.

2016. július 9., szombat

Vízpart trió

Végükre értem.
A rózsás farmernek és a türkiz vászon barátjának.
Külön kép nem készült a harmadik varrományról, mert a meskára a két előzővel került fel egy csomagban (a címben szereplő néven), de alább látható mindkét oldala:


 Az utolsó egészséges fecniig felhasználtam a maradékokat. A rózsás két féltenyérnyi négyzetéből hajtogatott "csücsök" formában fogók kerültek a két oldalvarrásba, a türkiz két még kisebb téglalapjából pedig lezártam a cipzár két végét (ez mondjuk egyik fotón sem látszik...):


Valamint a bélése is egy harmadik anyagból készült, ami szintén türkiz alapszínű.

Most hogy ezek kifogytak, tehát nem kell még elpakolnom se a készítésük után, jöhetnek a nyakamon tornyosuló egyéb varrnivalók.


Folt. köv.

2016. július 7., csütörtök

Még kettő, és ennek a sornak úgy látszik nincs vége

Ha már Zsuzsi neszesszer özönt varrt, én se maradhattam le, végre elkészült még kettő, a rózsás cuccok maradékaiból:


 Az egyiknek egyforma mindkét oldala, a másiknak kicsit eltérő a vászon mintázata. Bélésük mindkettőnek a türkizből van, és persze cipzárral záródnak. Steppelésük is hasonló, de nem egyforma.


De ha azt hittétek, hogy ezzel kifújt a maradék, hát még nem. Erős fejtörésre is késztet, mert ennyit már tényleg nem hagyhatok meg, viszont itt már foltoskodás szükségeltetik, és valószínű eltérő bélés:


 Paradicsomfronton kiköltöztetés volt a program, mert teljes lemaradásban vannak a mi növénykéink termésügyben az elajándékozott, és szabadban élő testvéreikhez képest. Gondoltuk hát, lesz, ami lesz, a mieink is kiköltöznek a szabadba. Párom felpolcolta őket a faház fala mellé, meglátjuk mihez kezdenek itt. Mindenesetre virágzásukra már nem panaszkodhatunk...


 Ez az egy pedig annyira igyekezett, hogy már egy ribizliméretű bogyókát is növesztett (ha nem vennétek észre, a középső virág fölött leledzik):


Most tehát maradékok maradékának maradékára fel... :o)


Folt. köv.

2016. július 4., hétfő

Még kettő

Mármint neszesszer.
Egyik az eddigiekkel azonos méret, egyik kedvenc vevőnk egyik kedvenc anyagából, vidám margarétákkal:

a másik pedig egy kérésre miniatűrizált változat, mindössze 10x6 cm-es:

ilyen kicsike:

Egyelőre elég volt ezekből, mással...

Folt. köv.