Oldalak

2013. január 30., szerda

Összeesküvés

Legalábbis alapos a gyanú, hogy ha Kathy nem tudta a címűnket, és tőlünk se kérdezte, akkor itt még valaki tettestárs volt. :o) Mónikaaa? Nincs tipped? :o)
A postás ugyanis levelet hozott, rajta az összeesküvők vigyorával:



Köszönjük a csodás szabásmintákat, még szép, hogy használni fogjuk őket. Ahogy Zsuzsit ismerem az első a kantáros szoknya lesz!


Mindenkinek ilyen kedves meglepetéseket kívánunk a postaládájába!
A vitathatatlan bosszú pedig nem marad el, csak megvárjuk, míg elalszik a gyanakvás... ;) vagyis...



Folt. köv.

2013. január 27., vasárnap

Kötős lányok

Ha szeretitek a merész kihívásokat :o)

2013. január 26., szombat

Macerás párnák frissítés

Így néznek ki a helyükön:







Tökéletes... :o)


Folt. köv.

2013. január 22., kedd

Macerás párnák

Végre végre elkészültem Zsuzsi párnáival, huzatostul, kötőstül...
Először kiszabtam fél vagon alkatrészt, mert ugye én nem varrok pohár alakú székre téglalap alakú párnát...
Én balga! Nem gondoltam végig, mennyire nehezítem meg a saját dolgomat. :o)
Mert hát ugye a záródáson eltöprengtem napokig, hisz alul nem lehet a cipzár, mert összekaristolja a festést, elöl, ahol egyenes a párna, megint nem lehet, mert kiszakítja az ember ruháját, csakis hátul lehet. De oda kellenek a kötők is, meg még íves is a forma. Sebaj.
Szóval hat párnalap, hat nyíláslap, tizenkét darab negyvenötcentis kötő, három adag tépőzár (cipzár helyett), és a szabással meg is lennénk.



Beszegjük a kacsacsőrhöz hasonlatos nyíláslapok szélét, rájuk varrjuk a tépőzár darabokat, majd felvarrjuk az így elkészült lapokat a párnalapokra. De figyelünk ám, hogy a kötők az egyiken a szék támlájának külső, a másikon a belső felére essenek:



Ezután összevarrjuk a párnahuzatokat a két félből, hoppá erről nem készült külön kép.
Majd formára szabjuk a négyzetekben kapható két centis szivacsot, a maradékát mindjárt elfecnizzük, jól jöhet egyéb párnafélék gyomrába:



Behúzzuk a szivacsokat a huzatokba, és hátradőlünk.
Aztán előredőlünk és fényképezünk a ruhaszárítón, hogy némi természetes fény mégiscsak segítsen optimális képeket készíteni:




A csodás, ötletes, ámde annál macerásabb nyílás félig kitátva:



A legjobb rész pedig, rögtön a jól végzett munka öröme után, gusztálni a maradékokat, amik cafatok, nagyobb falatok és szövött szegély:


Majd csak valami lesz belőlük!



Folt. köv.

2013. január 20., vasárnap

Elkalandozás

Miután ugyanis kiszabtam a rózsaszín, szalagavatós ruha minden részét, és kétszer is átnéztem, hogy tényleg semmi nem maradt ki, pihenőként engedélyeztem magamnak a maradék felett való merengést, ami ezt a kis pörgős szoknyát eredményezte. A ruha is készül, de az nem ilyen haladós, hát  gyorsan befejeztem ezt, Grétikém majd örül neki. :o) Imádom az extra bő szoknyákat... most nézem, hogy a képen úgy néz ki, mintha nadrágszoknya lenne, vagy egy ötvenes évekbeli bugyogó. :o)


Vissza a ruhához...

Folt. köv.

2013. január 18., péntek

Virágok

Úgy látszik, télen mindig rámjön a virágos textil vehetnék. :o)

Ebből a szépségből pedig huzat fog  készülni az ágyunk  kényelmes, de egyelőre meztelen szivacsára. Egyszercsak...



Folt. köv.

2013. január 16., szerda

Mentés

Ilyen volt...

Ilyen lett

hátulról meg ilyen

2013. január 14., hétfő

Januári lendület


A megújulás második szakasza következik! :o)
A vasalódeszkámon csúful megkopott a régi, szürke, tűzálló huzat, ezért kénytelen voltam újat venni rá, de szerencsémre épp volt akciós, kész huzat a Lidl-ben. 
Kék csíkosat választottam, barátnőm szerint pizsama-jellegű, van némi vastagsága (flíz) és az összes végtagomra szükség volt, hogy a szélen körbefutó vékonyka zsinórral nagyjából az én deszkám méretére sikerüljön összehúzni.
Most így néz ki, még vasalatlanul...


Következő lépésben újonann beszerzett dobozokba pakoltam a hurkolt pamut anyagaimat. Egy nagy tele lett az uncsikkal, egy kisebb pedig a csudaszínes cafatokkal:


Az uncsikból általában bélést szabok, legfőképp fogókesztyűkbe, amik az én kezem alatt sok-sok rétegből készülnek, és tényleg sokáig lehet bennük meleg edényt tartogatni; a kis színesek bevasalva, rátétként végzik javarészt.
Utolsó tavalyi beszerzés egy lengyelpiacon turkált, százforintos szatén boxeralsó... no de milyen?! Garfieldos!!!
Konkrét tervem még nincs vele, de egyszerűen nem hagyhattam ott. ;o)


Amin pedig éppen dolgozom, az Zsuzsi konyhai székeire való, pántokkal rögzíthető párnák csapata, melynek alapanyagát Zsuzsi által turkált méteráru maradék adja:


Ha elkészülnek, és a tetemes maradékot is elkezdem feldolgozni belőle...


Folt. köv.

2013. január 12., szombat

Haladás

Elkészült a próbaruha, ami az első próbánál annyira megtetszett a leendő tulajdonosának (Kriszti legidősebb keresztlányának), hogy máris előlépett nyári ruhává. Tudom-tudom, nem sok látszik belőle a képen, de majd Kriszti lesz szíves lefotózni igazi helyén. :o) (Nekem meg kéne egy próbababa)

Most jöhet a rózsaszín, szalagavatós változat! :o)

Folt. köv.

2013. január 9., szerda

Készülőben

A lusta látszat ellenére azért teszek-veszek varrósarkomban, befejezésre vár egy próbaruha, majd az annak alapján készült rövid szalagavatós ruha, faliképpé válna Annamari barátnőm hajfestéknek áldozatul esett pólója:

Megint betévedtem a kedvenc turkálómba is:


No meg itt van ez a három kosztüm, és egy szoknya:





Nem, nem azt varrok belőlük, azok voltak. Kaptam őket, hogy csináljak velük bármit. Kidobni nyilván nem akartam, de elnézegetve őket, beugrott, hogy ha szétbontom, Kriszti talán varrhatna belőlük egy natúr színvilágú, afféle skandináv stílusú takarót, esetleg egy kis bézses, vagy akár némi piros hímzéssel-tűzéssel. Beletelt néhány órába a bontás, pedig jobbára ollóval "csontoztam", de azért a szűkítőket türelmesen kifejtegettem. Az utoljára hagyott barna blézer olyan régimódian volt megvarrva, hogy elképedtem. Az eleje nem bevasalós közbéléssel, hanem vászonnal merevítve, a kihajtó fonákján  kézzel hozzásteppelve a szövethez, azt nem is bontottam szét, inkább levágtam. Mindegyik kosztümön látszott az évtizedekkel ezelőtt még érvényben levő anyagtakarékosság, a belső részeken nem ritkán toldották ki a hiányzó sarkokat, vagy toldották össze a nem látszó részeket. Nekem ez tetszik.


Még az anyukám által karácsonyra kötött kardigánom vár a cipzárja bevarrására, aztán nagyjából felszabadul a telepakolt varróasztal, és nekiállhatok rendesen...

folt. köv.








Tervezz

Azt hiszem, a Sew We Quilt blogon olvastam, hogy "Ha nincsenek saját terveid, akkor  mások tervének leszel a része",  hát ez stimmel.

Krisztinél úgy történt, hogy amíg tétován nézelődött a lehetséges új varrnivalók között, befogták cukrászkötényt varrni. A cukrászkötény nagyon praktikus, de uncsi, egy téglalap, hosszú-hosszú kötővel, még kép sem készült róla, mert feketéből készült, és hamarabb elvitték, minthogy ideális feltételek adódtak volna a fotózáshoz.

Én pedig a vasárnapi ebédet  nem találtam ki elég gyorsan, így aztán megkaptam feladatba, hogy vegyem használatba a már egy ideje a fiókban kallódó régimódi krumplispirálozót, és gyártsak duci krumplispirálokat, meg kifúrt krumplikat, amikbe aztán remekül lehetne fasírtot tölteni.
Kissé szkeptikus voltam. Így néz ki a szerszám:





A bal oldali végét kell a krumpli hosszanti végébe nyomni, majd tekerni-tekerni-tekerni, míg a túlsó végén ki nem jön. Aztán a kivágott spirált kicsalogatni, mint egy csavart. Így néznek ki (a keveréstől kissé megtört) spirálok, jelen esetben tepsiben sütve, csilis fűszerkeverékkel megszórva:




Legközelebb olajban is sütök ilyent, jól néz ki, és nem tart sokáig előkészíteni sem. A kifúrt, majd megtöltött krumplikról sajnos nem készült jó kép, aztán meg hamar el is fogytak, biztos nem akartak fényképezkedni.

Mellékesen összedobtam egy adag gesztenyés muffint, és egy tepsi pórés-virslis-tejszínes tésztát is (említettem már, hogy ha hétvégén beszabadulok a konyhába, túlpörgök?):

De most már saját terveinknek is nekiindulunk...

Folt. köv.

2013. január 4., péntek

Elkezdődött

Kicsit kizökkentünk a ritmusból, mind varrásban, mind blogolásban, az ünnepek már csak ilyenek.
Node elkezdődött az új év, szóval ideje újítani.
Karácsonyra egyenajándékot kértem és kaptam a családtagoktól, naaaagy fedeles műanyag dobozokat.
Ugye sejtitek... ;o)
Első körben lett ebből:


Ez:


De ez az első adag doboz sajnos csak a nagy vásznasdobozom tartalmát bírta nagyjából bekebelezni.
Viszont ezzel elkezdődött a varrósarkom megújulása.
Időről időre meglepem majd egy-egy új dobozzal (valószínűleg fizetésnapok tájékán), és szép lassan az összes anyagom ilyen praktikus rendszerben lesz tárolva. Mikor már sehol sem lesz papírdoboz, szatyor és zsák, elemezzük a helyzetet, hogy szükséges-e őket egy strapabíró polcon elhelyezni, vagy variálható szobabútorként álcázzák-e magukat.
Holnap már talán varrok is valamit...


Folt. köv.