Oldalak

2011. augusztus 31., szerda

Amputáció




Két póló tönkrement ujjait kellett amputálnom. Mivel egy póló ujjak nélkül is jól használható, egyszerűen csak körbevágtam az ujjavarrást, és saját készítésű ferdepánttal beszegtem a kivágásokat. Először egy sima kék vásznat találtam, ami passzolt, de sajnos nem lett elég pánt belőle a két pólóhoz, így aztán a második kicsit érdekesebb, kockás pántot kapott.
Ha valaki még nem készített ferdepántot, nem ördöngösség, én ide három centi széles csíkokat szabtam átlósan a vásznakból (a körvágó, vonalzó, alátét kombó nagyon megkönnyíti, és meggyorsítja a dolgot), aztán a megfelelő hosszúságra összetoldottam őket, és félbevasaltam a pántot. A színéről keskenyen felvarrtam, nyitott szélet a vágott szélre illesztve, majd belülre hajtottam, és szépen eligazgatva letűztem a pántot.
Ilyen, félbehajtott pánttal (de kicsit szélesebbel) azt is megtehetjük, hogy a felvarrás után a nyitott szélet eltisztázzuk, és a ráhagyásokat a ruha felé hajtva, a színéről keskenyen letűzzük. Ekkor a pánt keskeny szélként kiáll a ruha szélén.

A levágott ujjak használható részei mennek Krisztihez, a pólóanyagokat gyűjtő dobozba, merevítő közbéléssel bevasalva például jó kis rátétek lehetnek. Egy rövid ujj épen megmaradt, azt felvágtam, és nézegetem, hogy mi lehetne belőle. Talán egy kis nyári felsőcske valamelyik kis fruskának a környezetünkben, meglátjuk...

Folt. köv.

2011. augusztus 26., péntek

Szülinap és fertőzésveszély

Ez már nem a mi szülinapunk, hanem a harmadik keresztlányomé, aki tiszta keresztanyja, ha a ruhákról van szó. Olyan fiús. Vagy sportos. Leginkább is válogatós. Nem utolsó sorban pedig szintén Kriszti.

Néhány hónapja megkérdeztem, mit szeretne a szülinapjára, azt mondta terepnadrágot. Elteltek a hetek, minden helyen, ahol lehet ilyesmit kapni körülnéztem, de nem sikerült vennem, sőt varrni sem, mert a boltban kapható terepmintás anyagok borzasztó vastagok voltak, és nem akartam páncélnadrágot adni egy 9 éves lánykának.

Aztán legutóbb a kicsik szülinapján megkérdeztem, hogy mi más jöhet szóba, mert terepnaci az nem lesz. "Hát azt én fel se venném!" - jött a válasz. :o) Változó ízlés, khmmm. Még szerencse, hogy nem kaptam. Zsuzsi kihúzott a bajból, összedobta nekem ezt (egy bizonyos takaró hátlapjának a maradékából):

Szuper kockás flanelnadrág, fel-, és lehajtható farmer aljával, még nőhet bele. Telitalálat lett, éppen jó (néhány hónapig), tetszik is, de már megtudtam, hogy legközelebb lehet piros vagy rózsaszín is az ajándék ruha.


Már ha addig nem változnak megint az idők, és velük a lány ízlése... :o) Mindig mondom, nehéz a keresztanyuk élete! :o) Főleg, hogy máris nyakunkon a kettes-számú szülinapja. Igaz, vele nem nehéz a dolgunk, ő igazi csajos ízléssel bír.

Biztos örülne a következő táskának is, de ezt a lovast már más kapja.

Itt lép a képbe a fertőzésveszély!!! felirat: Zsuzsi elvitte magával bevásárolni a Hunyadi utcába Vivit, nem titkolt, sőt, előre megfontolt, fertőzési szándékkal megengedve neki, hogy válasszon egy anyagot, amiből kap egy kis darabot.

A kistáska picit nagyobbított változata készült.

Alkatrészek:


Hopp, egy elem lemaradt, de sebaj.

Tűztem is, mert vékony a vászon, kellett némi merevítés. Ez itt kérem a Kriszti-féle majdnem kukacolás:


Ha valaki ismer jó trükköt, hogy leengedhetetlen kelmetovábbítóval hogy lehetne rendesen, kacskaringókat kukacolni, ne habozzon, és ossza meg velem, mert ilyen darabokhoz szívem szerint azt a tűzést választanám!


Harminc centi anyagból végül ez jött ki, jelentem maradék nélkül (mint a pántba toldott néhány centi farmer is mutatja...):


Azért, ha ebből a lovasból nem is maradt, van még mit varrni, tehát...

Folt. köv.

2011. augusztus 25., csütörtök

Zsuzsi megint



Újabb tarka-barka, csíkos-virágos Zsuzsi készült el a Meskára, és ahogy felkerült, el is kelt, ilyen még nem is volt nálunk (de nyugodtan legyen máskor is!). :o)

Folt. köv.

2011. augusztus 24., szerda

Felújítás

Na nem ház vagy lakásfelújítás.

Első tétel: a dolgok használat közben kopnak.

Második: a párnák is.

Ámbár nem értem, hogy négy-öt évnyi használattól miért is indokolt szétmennie a fejtámasztó párnának:

De úgy néz ki, ráfért egy új angin:

Arra meg egy új huzat:


Mégiscsak szégyen, ha a varrógéppel egy szobában ennyire szakadt cuccok laknak... :o)

Harmadik tétel: a tűpárnák is tönkremennek.

Ezt a viharvert kis darabot sok évvel ezelőtti karácsonyra varrta nekem egyszem unokaöcsém. Bizony, akkor még nem volt ciki, hogy fiú létére ajándékot varr. Sajna azonban az anyag kifakult, kikopott, sőt, el is szakadt:


Akkor kértem a következőt, valami újabb ünnepre. El is készült ugyanazon mester keze által, node tegyétek a kezeteket a szívetekre kedves olvasók, és úgy feleljetek: Hát ki lenne képes összebökdösni szegény ártatlan kis mackókomát? :o)


Én aztán nem.

Ezért egyet sóhajtva előkaptam a hippianyag egy leeső darabját, és gyorsan újrahúztam a fenyőfás példányt:

Másik oldal:

Belakva:


Néha ilyen "uncsi" varrásokra is kénytelen sort keríteni az ember, mielőtt megint valami kreatívba fogna. De máris négy-öt tervet forgatok a fejemben, azokkal...

Folt. köv.

2011. augusztus 23., kedd

Születésnapi vacsora,és egyebek

Tegnap este utólagos születésnapi vacsorát kaptam. A szülinapi, anyukám-féle sült csirke maradékával nem is versenyezhetett volna, ezért is lett hétfői. :o)
A Sir Lancelot étterembe mentünk, pont olyan, mint gondolható, középkori, kézzel evős, imádom. Így néz ki, sötét középkor, na jó nem, hangulatos világítás.


Ennyi két adag étel (a távolabbi tálról már felemeltem egy libacombot, azzal amúgy is olyan jól lehet gesztikulálni beszélgetés közben):


Az enyémen két libacomb volt, isteni ropogósra sütve, valami eszméletlen párolt vöröskáposztával, ami nem látszik a háttérben, és némi gyümölccsel körítve. Majdnem mindent megettem, ami nem kis teljesítmény. Zoli két nyársat kapott csirkemell és ez-az darabkákkal felfűzve, ő is egy fél gyümölcstállal, meg ezekkel a csodálatos, aranysárga, gombócforma fánkokkal. Ő nem ette meg az egészet, a gyümölcsökből hagyott egy keveset. :o)
Eszegetünk:


A finom vacsora után pedig kaptam még egy szép kis orosz krém tortát is, meg még valamit...


Én terveztem ezt a szépséget, miután egy egész katalógust hiába lapoztam és nézegettem végig:


Esküvő majd csak jövőre, most megyek, és varrok tovább...

Folt. köv.

2011. augusztus 21., vasárnap

Öregszünk, de megéri




Ha már túléltünk egy újabb évet... :o)



Na már megint...



Pedig már tavaly is...

2011. augusztus 19., péntek

Hol jártunk?

Ezen a héten folyton megyünk valahova. Hétfőn Zoli elment a gyerekekért, aztán együtt elmentünk bevásárolni. Kedden délelőtt itthon lógtunk, de délután a gyerkőcök az Orczy kalandparkban lógtak. Szó szerint. Mi lentről néztük, amint a fák koronái közé másznak, kúsznak, egyensúlyoznak, csúszkáznak, és ami nagyon fontos, megbízhatóan, ügyesen kezelik a biztonsági felszereléseket.

Pókemberek:


Vivi fent, én lent:


Szerdán strandoltunk, illetve, Aquaworldbe mentünk, mivel az időjárás előrejelzés naponta más időt jósolt, így gondoltuk, hogy a tető nem árthat a fejünk fölé. A borsos belépőjegy árak ellenére azt kell, mondjam, megérte. Mindenki jól érezte magát, kipróbáltunk több-kevesebb csúszdát (a gyerekek többet, mi kevesebbet, nekünk már nincs türelmünk annyit sorban állni). Beleugrottunk nagyjából mindenbe, amibe lehetett, kimerészkedtünk a nyitott részre is, mert végül a napos idő jött be. Sokan voltunk, de nem túl zsúfoltan, éppen kellemes zsibongás volt. Erről a napról nincsenek fényképek, vízálló fényképezőgépünk híján inkább nem kockáztattunk. :o)

Tegnap pedig az én kedvemre való expedíciót tettünk, Vivivel elmentünk a Hunyadi utcába, egy kis méteráru shoppingolásra. Beszereztünk egy halom pirosat (itt már száradnak a beavatás után):





... meg pár kistakaró hátlapot:



... no meg egy kis lovas anyagot (Vivit megfertőztem, semmi kétség), mi mást, láttatok már olyan kislányt, aki nem imádja a lovakat? :o)


Kriszti szakértő kezei alatt majd helyes, kis, lovas táskává válik, majd azzal is...

folt. köv.

2011. augusztus 18., csütörtök

Két munkám egy képen, egy modellen


Egyiket kb. fél-, a másikat két órába telt elkészíteni. Egyik a sárga ruha, ha még emlékeztek rá, ami most tökéletes Vivi barnára sült bőréhez, a másik pedig a gólyafészek frizurája, már régóta fűzött, ma egy rész Sherlock Holmes és egy fél Hetedik mennyország alatt bekreppeltem neki.
Így telik nekünk a nyaralás. :o)

2011. augusztus 17., szerda

Mi újság?

Mondjuk egy táska.


Hogy az nálunk nem újság?


Dehogynem! Ha az újságos anyagom maradékából készül, mint például ez itt:

Fehérrel steppelve...


Az eredeti kistáskáknál nagyobb, ám a nagyolásnál kisebb méret.


Rózsaszín csíkos béléssel, újságos zsebekkel.



Férfiember kérte barátnőjének, ha nem is pontosan, de kábé ennyi kitétellel: ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, és ne legyen túl világos. Ezek igen pontos paraméterek ugye? :o)


Végül néztünk fotókat, eljutottunk odáig, hogy az az újságos jó lenne, de kicsit lehetne nagyobb. A rózsaszín bélést már én találtam ki, mert annyit tudok a leendő tulajdonosról, hogy ezt a színt is szereti, gondoltam a nelegyentúlvilágos-táskába azért kerüljön némi szín, egy kis vidámság... ez a csíkos anyag meg már igencsak régóta várta sorát, mert rózsaszín, fehér és fekete csíkos, amely színhármas nem tette könnyen felhasználhatóvá.


Szolgálati közlemény (mert annyian kérdezték már): sajnos nem tudom, manapság hol szerezhető be ilyen újságmintás anyag, az enyém egy évekkel ezelőtti vásárlás maradéka, vagy a veszprémi Rőfösből, vagy pesti valamelyik méteráru boltból. Ha valaki mégis vett a közelmúltban ilyesmit, légyszi, kommentelje ide, hogy közkinccsé tehessük a lelőhelyet!

Aztán meglátogattam a turkálót is, széles választékból kevés zsákmánnyal tértem haza, persze abszolút nem azzal, amiért indultam, viszont ezt a két szépséget nem tudtam otthagyni:






Ma pedig rétest sütöttem ebédre, de csak mert muszáj volt... Mert kaptam egy kis doboz szedret, és sok körtét, és még több almát, réteslap meg épp volt a boltban, amilyet szeretek, hát meddig tart összedobni egy almás-fahéjas, és egy körtés-szedres tekervényt? Nos, húsz perc míg feltekered, és húsz, míg megsül...




Az almással nem lehet tévedni, ha elég savanykás az alma, és nem felejtjük ki a fahéjat, viszont a szedres-körtéssel nem voltam elégedett, mert bár pontosan olyan egyszerűen-különleges, amilyennek hangzik, de nekem túl édes lett a töltelék. :o)




Majd miután be is faltam néhány szeletkét, indulok is vissza a varróasztalhoz, mert...


Folt. köv.



Kislányruha köténnyel

Most egy helyes, kis, régimódi ruhácska készült el, köténnyel, nyár végére, őszre való, külön-külön is jól kihasználható darabok. (92-es méret, máris megvásárolható a Meskán.)





Merthogy végre megint szabadságon vagyok egy hétig, bárha párom gyerekei velünk nyaralnak, és így kicsit összeszorultam a varrósarkomba...


Már kész van egy nadrág is a foltos anyagból, de ahhoz még készülőben a blúzai, talán azzal...

Folt. köv.

2011. augusztus 12., péntek

Hogy miért...



nem szabad elveszni a részletekben?


Hát azért, mert egész más véleményre juthatsz, mintha a teljes képet nézed... :o)

Igen kedves Olvasó, nemcsak Neked jut eszedbe valami illetlen és gusztustalan, ha ezt a fenti kis képrészletet szemléled, családunk rosszmájú férfitagjai, ismeretségi körünk humorista tagjai mind mind ugyanarra jutottak, mikor kiragadták az összefüggéseiből. :o) Jobb esetben zacskóért kiáltottak, és hogy aki elhagyta, szedje is össze. :o)
Pedig a valóság ettől oly távol áll (ráadásul javítottam is a formán)!

Egy régebbi meskás termék reprodukcióját kérte tőlünk az eredeti darabot is megvásárló kedves vevő, méghozzá egy háromrészes kukacos faliképét!
Ilyen volt:


Ilyen lett:


Újravarrtuk, most pedig máris újabb rendelést varrva...

Folt. köv.