Oldalak

2010. május 3., hétfő

Pályáztunk

Addig is, amíg elbírálják, itt közzé tesszük, mivel is pályáztunk (az utolsó pillanatban) a Retextil Alapítvány RE-FORM című, újrahasznosítási témájú kiírására.
Egy rövid e-mailváltás során tisztáztuk, hogy a foltvarrás tökéletesen belefér a feltételekbe, így beküldtük egy virágrátétes farmer falvédő, és a kedvenc pólóimból nekem reciklált nadrág, és zöld-narancs póló képeit.
Ezeket a színes pólókat még akkor hordtam, mikor irodavezetősködtem a Bátor Tábor Alapítványnál. Oda teljesen jól passzoltak, kedvencem volt a piros-sárga csíkos hosszúujjú, a rövidujjú, világoszölddel kombinálva, abban mindig úgy éreztem magam, mintha szökevény manó lennék az amerikai filmek északi-sarki játékgyárából. De ezek az idők elmúltak, és egyébként is, ezek a pólók folyton összemennek a mosásban, megveszel egy hosszúujjú, nadrágba tűrhető derekút ősszel, és tél végére háromnegyedes ujjú, épphogy csak derékig érő lesz belőle, hiába akármilyen alacsony hőfok a mosógépen.
No de sebaj, akkor vágjuk még kisebbre! :) Krisztitől azt kértem tavaly névnapomra, hogy foltoljon belőlük anyagot egy laza, játszós nadrághoz. Meg is tette. Én meg megvarrtam a nadrágot, ami aztán sikeresen debütált egy nagyon klassz, hajnali fél négyig tartó Activity partin.






A kétszínű póló



pedig azért készült, mert egy szín nekem kevés, és így lett a kettőből egy. Vagyis a kettőből kettő, merthogy miután a pólókat egymásba húzva szétszabdaltam őket, és összeállítottam magamnak a képen is látható szépséget, a kieső darabokat is összevarrtam, lesz, ami lesz jelleggel, és egy klassz, ezzel ellentétes színezésű, csak ujjatlan darab lett belőle Krisztinek.


A farmer falvédő





egyik kedvenc technikámmal készült, a blokkonként lesteppelt, és így összeállított, ráadásul minden varrásnál kirojtozott módszerrel. Eredetileg ezzel kis szütyőkéket láttunk Kriszti egyik könyvében, és varrtunk is belőle jónéhányat,



de most nagyobb fába akartam vágni a fejszémet, és egy, a Meskán eladott, fiús falvédőnk párjaként, meg akartam ezt varrni, lányos változatban. Kriszti hősiesen kiszámolta, és kiszabta, sőt, felrátételte



a hozzávalókat, én meg lesteppeltem, összevarrtam, és egy fél napig vagdostam a ráhagyásokat. Majd kimostam; szigorúan egy paplanhuzatban, különben felér a szilveszteri konfettivel, vagy a karácsonyfa tűleveivel a kihulló szálak tömkelege, és még hónapok múlva is kerül elő a mosógépből. A végén jön a legfárasztóbb rész (vagy az a vagdosás?, nem is tudom eldönteni), mikor a kimosott darabból a fürdőkádban, a körömkefével még kisikálunk egy kisebb rongylabda megtöltéséhez elegendő szálacskát. Aztán a falvédőt kiterítjük száradni, és valami pálcikaszerű tárggyal kipiszkáljuk a keféből a sörtéi közét teljesen kitöltő szöszt. Ez egy újabb maréknyi anyag lesz, komolyabban el kéne gondolkodnom azon a szöszlabdán. Jó lenne a jövő évi recikling pályázatra.

Addig is, ha egy újabb, érdekes pályázatot alkalmasabb időben találunk meg, előre is szólni fogunk, hátha valaki pont itt talál rá.

Folt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése